Magazin > Tud róla? > Kávéolimpikonok
KÁVÉOLIMPIKONOK
MIKÖZBEN A KÁVÉFOGYASZTÁS IZGALMAS DIVATJÁT ÉLJÜK, VALÓJÁBAN IGEN KEVESET TUDUNK A KÁVÉRÓL, KEDVENC ITALUNK „GYÖKEREIRŐL”. VASS GERGELY RENDEZŐ-OPERATŐR AZ ÜLTETVÉNYEKRŐL, A MINŐSÉGI KÁVÉRÓL KÉSZÍTETT DOKUMENTUMFILMET KÖZÉP-AMERIKÁBAN, MEGSZÓLALTATVA A RÉGIÓ LEGISMERTEBB ÜLTETVÉNYESEIT.
„Nicaragua és Salvador ültetvényein értettem meg, hogy mit jelent a kávé” – kezdi a beszélgetést Vass Gergely, miközben egy budapesti kiállítás büféjében belekóstol az espressójába, szigorúan cukor nélkül, kevés tejjel. „Rájöttem, hogy az igazán minőségi kávé a komplex ízek fantasztikus harmóniája. Sőt, még ennél is több! Egyesíti a világot, hiszen bármikor, bárhol megkínálhatsz valakit egy csésze kávéval. Közben pedig azt érezzük, hogy minden korty mögött évszázadok tradíciója, izgalmas történetek, nagy családok, erős személyiségek állnak. Hatalmas élmény volt belelátni a kávéültetvényesek életébe, ehhez hasonlóval korábban sosem találkoztam.”
A nemzetközi filmes világban otthonosan mozgó Gergő szerencsés véletlennek köszönheti, hogy megismerte DAISUKE TANAKA ismert kávétesztelőt, akinek a megbízásából dokumentumfilmet készített Közép-Amerika legismertebb kávétermelőiről. A DAISUKE MISSION című film a kávétermelők küzdelméről mesél egy olyan világban, ahol naponta 2.25 milliárd (!) csésze kávét fogyasztunk. Európa a legnagyobb fogyasztó, a kávé 30 százaléka a mi kontinensünk kávézóiban és otthonaiban fogy el.
„A kávé arrafelé rendkívül érzékeny. Közé-Amerikában vulkáni talajon, általában 1100 méteres magasság felett terem a legjobb minőségű kávé, szó szerint a széltől és a naptól is óvják. Amikor megérkeztem az első kávéültetvényre, azt hittem, ez maga az érintetlen, buja természet. Bokrokat, nagy banánfákat láttam a hegyoldalon, majd kiderült, hogy minden, amit látok, tudatos tervezés eredménye. Egészen kis hiba is végzetes lehet. Minden kézi erővel történik. Minden egyes kávészemet nagyon sokszor megfognak egyenként, amíg a poharainkba kerül.”
A banánfa árnyékolja a kávécserjét, mert a cserjének nem tesz jót az erős napsütés. Egy másik növénytársulás pedig a széltől védi a növényt. A legnagyobb odafigyeléssel sem lehet azonban kivédeni a természeti katasztrófákat. A filmben megszólal Salvador legrégibbi kávéültetvényének a tulajdonosa, Fernando, akinek az ültetvényét néhány évvel ezelőtt vulkánkitörés tette tönkre. Összesen ötven zsák nagyon magas minőségű, úgynevezett specialty kávéja maradt csak. Ennek a bevételéből viszont át tudták vészelni a legnehezebb időszakot.
„Közép-Amerika nem biztonságos hely” – állítja Gergő – „A termelők a kávét fegyveres őrök által védett nagy hangárokban tárolják, amíg a kereskedők el nem szállítják.”
A kávé ma már a világban komoly gazdasági erő, becslések szerint huszonöt millió embernek ad munkát sokszor olyan országokban, olyan régiókban, ahol szinte ez az egyedüli munkalehetőség és bevételi forrás a családok számára. Nicaraguában például a munkaerő 14 százaléka dolgozik a kávészektorban – az ültetvényeken, a feldolgozóüzemekben vagy a kereskedelemben.
Fernando dédapja hozta Salvadorba az első kávécserjét. A ma elültetett palánta valószínűleg tíz-tizenöt év múlva hozza majd a legtöbb hasznot. A természettel való szimbiózis, a családok megélhetési forrásaként gondozott ültetvények jelentik a biztos pontot, az egyetlen bevételi forrást az itt élő családok számára.
A KÁVÉK OLIMPIÁJA
A CUP OF EXCELLENCE a legszigorúbb kávéverseny a világon. Aki itt nyer, annak egyetlen szempillantás alatt megváltozik az élete, ugyanis a díj belépő a kávé-sztárok világába, ahol az ár, az értékesítési lehetőségek egyúttal anyagi biztonságot is jelentenek. Daisuke Tanaka versenybíróként találkozott először a dokumentumfilmben megszólaltatott termelőkkel, az ő specialty kávéjukkal. A japán kostolómester elhatározta, hogy segít nekik és lerövidíti a kávé útját a termelőtől a fogyasztóig, betartva a lelkiismeretes kereskedelem írott és íratlan szabályait.
A Cup of Excellence a legszigorúbb kávéverseny.