Hogyan kávézol?

Általában négy-nyolc kávét iszom egy nap, reggel a Pasaréten, aztán megyek a Széll Kálmán térre, ott is van egy kedvenc helyem, aztán a Jurányiban, és este a színházban. Üresen, feketén iszom, merthogy nem szabad elrontani. Imádom a kávé ízét is, de az igazán finom kávéban az a legjobb, hogy berobbant, felébreszt, kinyitja a szemedet és energiát ad már kora reggel.

Ma már lehet itthon is olyan helyeket találni, ahol mesterien készítik a kávét, látni az elképesztően szép kávégépet, válogatni lehet a laktózmentes, a kókusztej és ezer féle tej között. Van, akinek az az élvezet, hogy egy tejeskávé mellett üldögél és beszélget, nekem erre nincs időm és az idegrendszerem sem alkalmas a „gyere, kávézzunk” haverkodásra.

A kávékultusz centrumában, Olaszországban azt látom, ha kiülsz a teraszra, akkor három és fél euro a kávé, ha a pultnál iszod, akkor másfél. A turisták biztosan az előbbit választják, de én az 1.50-esekhez tartozom, azokhoz, akiknek a napi ritmusába beletartozik egy jó korty a méregerős kávéból, és három óra elteltével jöhet a következő, ha lehet egy cigivel. „Kávé és cigaretta” – ahogy ezt Jim Jarmusch rendezőtől láttuk.

 

Hol élnél legszívesebben?

Fél évig Budapesten, aztán fél évig élnék Sevillaban, esetleg a Balaton környékén. Egyszer a színházzal voltam Sevillában és nagyon magával ragadott, az a minden sznobság nélküli könnyedség, amit a városban érezni. Hasonlóan jól éreztem magam Lisszabonban, Cataniaban, kevébé állna jól nekem az egyébként gyönyörű Liege, vagy Hamburg. De mindez felesleges ábrándozás, olyan, mintha nem érezném elég jól magam Magyarországon, holott igen.

 

Az életedben mi az, amin leggyorsabban változtatnál?

Tisztában vagyok azzal, hogy iszonyatosan gyors tempóban élek, de 47 éves vagyok, azt mégsem mondhatom, hogy elfáradtam. A színészt általában az állítja meg ilyenkor, ha szúrást érez a szívében, vagy kiderül, hogy gyógyíthatatlan beteg. Ha szerencséje van, meggyógyul, és akkor képes életmódot váltani, képes lelassulni. Azt mondjuk el tudom képzelni, hogy van egy kis házam a Balaton környékén- onnan járnék a színházba, ahol nem 24, hanem csak 6-7 előadásom lenne, vagy autó jön értem és elvisznek a filmforgatásra. Nem tűnik annyira elérhetetlennek, de a jelenlegi életemben ez mégis olyan távoli, mint innen Ausztrália.

 

Mikor és hol voltál életedben a legboldogabb?

A jelenben élek, a boldogságom is jelen idejű állapot. Ma például az tesz boldoggá, hogy este főzök egy finom vacsorát a családomnak. Fontos nekem, hogy nem a mikróba dobott, kész ételt eszünk, hanem jól kiválasztott alapanyagokból, szépen megterített asztalhoz ülünk, megadjuk a módját az együttlétnek. Pici koruk óta úgy nőnek fel a gyerekeim, hogy gyakran eszik a főztömet, és amit otthon látnak, azt viszik tovább. Ha jól csináljuk, már az étkezéseinkben ott van a nyitottság az új ízek iránt, ami az élethez kell.

 

Mi a legnagyobb luxus az életedben?

Nincs terepjáróm, nem gyűjtök antik órákat, nem vagyok Marvel-gyűjtő, egyedül könyveket gyűjtök, de egyre kevesebbet, így is rengeteg van, ami arra vár, hogy elolvassam. Heti egyszer járok gőzfürdőbe, ez az én igazi luxusom. Olyankor egyedül vagyok, nem beszélgetek senkivel, csak kiengedem a gőzt...

 

Mit szeretsz leginkább magadban?

Az rendben van, ha más mondja ki, hogy mi bennem az, amit szeretni lehet. De hogy én beszéljek erről...? Az én szakmám amúgy is olyan, hogy képesek vagyunk a végletekig szeretni és gyűlölni magunkat. De erről beszélni.... hát ez nem én vagyok. Így is elég a családomnak elviselni, hogy mikor mit írnak és mondanak rólam.

 

Miért, mit mondanak rólad?

A külvilág, a kritikusok általában jókat írnak rólam. Elkényeztetnek. A pozitív kritika persze nem a személyemnek, hanem a szerepeimnek szól. A szerepeimet pedig általában én választom ki, eldöntöm, hogy mi inspirál, hogy mihez adhatom nyugodtan az arcomat.

 

Hétköznapiság vagy celebség?

Egyértelműen hétköznapiság. Vagy talán bárki is komolyan gondolja, hogy lehet másképp? Teljesen biztos, hogy Brad Pitt felkel reggel, mint bárki más, megissza a kávéját, elmegy melegítőben edzeni, aztán a gyerekért az iskolába, és egy finom ebédnek pont úgy örül, mint te vagy én. Na jó, van néhány bejárónője. Nekem meg nincs, és mi takarítunk és öntözzük a virágainkat. Ennyi a különbség.

 

Mi az a tulajdonság, amelynek legjobban örülnél, ha meglenne benned?

A türelem. A postán, a bankban, az okmányirodában. Nehezen viselem a hivatalos dolgokat, nekem nehezebb egy gázóra átírást elintézni, mint memorizálni 30 oldalt.

 

Vannak helyek, ahova szívesen visszajársz?

Kétszer voltam New Yorkban, mindkétszer a színházzal. A világ leguniverzálisabb hangulatú városa, amit látni kell. Az ember beül ott a metróba, és ott a világ, nekem nincs ennél izgalmasabb, együtt van a bronxi fekete srác, a pakisztáni csaj, a mexikói, az ír család. A világ olvasztótégelye, és azt érzem, hogy bárhová mehetek, nem lehet semmi bajom, percenként ér valami impulzus, amitől én leszek több.

 

Halálod után miként térnél vissza a világba?

Thuróczy Szabolcsként, ugyanígy, ahogy most vagyok.

 

Ha te lennél Magyarország kávéja, milyen lennél?

Csípős és erős, minél erősebb, annál jobb. Hogy felébresszen!