Magazin > Green Room > A tobzoska visszavág
A TOBZOSKA VISSZAVÁG
Mészáros Nóra írása
Nehéz volt nekiállnom készülő új rovatunk első, bemutatkozó cikkének. Nehéz, de közben, ha jobban belegondolok, mégiscsak könnyű. Amiről írni szeretnék majd ebben a sorozatban egyszerre öleli fel az utazást, a napjainkban kitágult lehetőségek és kalandok sokaságát, valamint a természetvédelmet; a különféle ökoszisztémák mélyebb megismertetését. Ha egyszer olyan szerencsések vagyunk, hogy járhatjuk a messzeséget, akkor azt felelősen és környezettudatosan tegyük. A Cafe Frei egy olyan közösséget szeretne teremteni, ahol mindez fontos.
Néhány hónap leforgása alatt úgy alakult a helyzet, hogy nem utazhatunk, főleg kalandozás céljából nem, mert koronavírus járvány tombol a világban. Így kétségek törtek rám, hogy pont ilyen időkben van-e a tervezett rovatnak létjogosultsága. A válasz azonban már könnyű. Ugyanis az aktualitás az, hogy a jelenlegi események révén a tervezett témák nemhogy elvesztik érvényüket, hanem ellenkezőleg; még kiáltóbbá és sürgetőbbé válnak.
A koronavírus járvány egyik fő üzenete pontosan ide kapcsolódik. Az emberiség túlzásba esett, túl sokat akart, és túl mohón. Átlépett egy határt és betolakodott oda, ahonnan a visszaút csak lassú és vészterhes. A természet revansot vesz.
Induljunk csak el Vuhanból. Kínában, ahogyan ez valószínűleg köztudott, sokféle élőlényt elfogyasztanak, ilyen a helyi kultúra. Sok állatnak nemcsak a húsához, de más testrészéhez és a bennük rejlő gyógyhatásokhoz is ősi hiedelmek és szokások kötődnek. A probléma ott kezdődik, amikor az ételek és gyógyítónak hitt szerek igen jelentős része vadon élő állatokból kerül ki: denevérekből, tobzoskákból és más egzotikus élőlényekből, a sor hosszú. Ráadásul úgy, hogy ezen fajok élőhelyére agresszívan benyomul az egyre inkább túlnépesedő Homo Sapiens, többek között azért, hogy ezekhez az „ínyencségekhez” hozzájusson. Az emberi térnyerés túlkapása ez. (A húsfogyasztás versus vegánság témakörét itt most szándékosan nem érintem.)
Sokáig úgy hitték, hogy a mostani koronavírus terjesztői denevérek voltak, de egyre inkább úgy tűnik, hogy a vírusgazda ezúttal a tobzoska. Húsa ínyencségnek számít Kínában, míg pikkelyeit a tradicionális gyógyászatban alkalmazzák Ázsia-szerte. A folyamatos orvvadászat miatt valamennyi fajukat súlyosan fenyegeti a kihalás. A denevérek és a tobzoskák évmilliók óta lakói bolygónknak és fejlődnek együtt az ökoszisztéma szerves részeként saját vírusaikkal. Ezek a vírusok a természet részei, mindig is voltak és lesznek. Azáltal viszont, hogy az ember durván benyomul a vadállatok és vírusaik életterébe, egyre könnyebben előáll a lehetősége az olyan − amúgy nagyon ritka− eseményeknek, mint a mostani, új koronavírus megjelenése.
Indiai tobzoska (Manis crassicaudata) │ Fotó: Vickey Chauhan
Az avatatlan szem számára esetleg hüllőnek tűnő tobzoskák valójában emlősállatok. Méghozzá egyedülállóak, ugyanis melegvérű emlős mivoltuk ellenére testüket pikkelyek borítják. Ha a tobzoska veszélyben érzi magát, összegömbölyödik és éles pikkelyei valóságos páncélinggé alakulnak. Összesen nyolc tobzoska faj létezik a Földön, valamennyit szigorú hazai és nemzetközi törvények védik. Ennek ellenére sajnos Ázsiában, és egyre inkább Afrikában is, az egyik legkeresettebb állatfaj a fekete piacon. Csak Kínában olyan hatalmas az igény a tobzoskákra – felvevőpiacuk leginkább a hagyományos orvoslás −, hogy a tavalyi évben saját populációik „funkcionálisan kihalt” státuszúvá váltak, és a környező ázsiai országok (Malajzia, Fülöp-szigetek, India) állományai is a kihalás szélére sodródtak. Úgy tűnik, hogy amíg a fogyasztói igény nem szűnik meg, nincs az a törvény, amely megállíthatná az orrvadászokat és az illegális kereskedelmet. Legalábbis egyelőre. Reméljük, sikerül valahogy megóvni ezeket a rendkívül érdekes kis emlősöket, amelyeknek életéről valójában még oly keveset tudunk!
Minden riogatási szándék nélkül úgy gondolom, hogy a jelenlegi járvány csak az első a sorban. Abban az eseményláncolatban, ahol valójában a Föld ökoszisztémája és az evolúció az egyensúlyra törekvés elve szerint próbál nyugvópontra kerülni, korrigálni. Mert mi, emberek bizony erre kényszerítjük. A klímaváltozás, a pusztító erdőtüzek, a fajok ijesztően felgyorsult kipusztulása, a túlnépesedés és úgy általában a bolygó kizsákmányolása, valamint az új fertőző betegségek felbukkanása mind-mind összefüggő és egymásra szövevényes módon ható folyamatok. Ha nagyon távolról és szinte filozofikusan nézem a járványhelyzetet, akkor ez is csak az energiamegmaradás, a fizika legáltalánosabb törvénye, amely a természet minden jelenségében tetten érhető. Viszont látó és gondolkodó emberként saját tetteinkért felelősséggel tartozunk, és a Kék bolygó valamennyi lakójának érdekeit szem előtt tartva önzetlenebbül kell éljük életünket. Kezdjük el most!
Forrás: qubit, New York Times, képmás − Dr. Kemenesi Gábor, WWF